Félúton Budapest és Bécs között terül el a Kisalföld központja, Győr. Már a Krisztus előtti 1. évszázadban római kereskedők települtek le a környéken. Ezt követően, a Krisztus utáni 1. században római legionáriusok foglalták el a Duna vidékét, és megerősítették a határvédelmi vonalakat. Erre az időszakra esik a Bécs és Óbuda közötti fontos hadiút kiépítése, amely a Rába torkolatán át húzódott. Győr legmagasabb pontján, a Káptalandombon az átkelőhely védelmére katonai tábor létesült, mely egyben a lakosság védelmét is szolgálta. A honfoglaló magyarok először a Káptalandombot foglalták el, megerősítették a még megmaradt római városfalakat, és Szent István itt történelmi vármegyét és püspökséget alapított Győr néven.
1242-ben a város a tatárjárás áldozata lett. A város 1271-ben árumegállító jogot kapott és V. István király városi rangra emelte a települést, valamint további fontos privilégiumokkal ruházta fel. Régészeti leletek bizonyítják, hogy a város főtere, a Széchenyi tér és a környező utcák ebből a korból származnak. A városból kivezető utak mentén kisebb települések létesültek, melyek ma már a város részeivé váltak.
1529-ben, amikor közeledett a török, a városnak erős védelemre lett volna szüksége, amely a városparancsnok szerint nem volt biztosítható. Ezért a kapitány felégettette a várost, és így a törökök csak a város üszkös maradványait találták. A város újjáépítése csak 1561-ben kezdődött, elsősorban olasz mesterek irányításával. Ők adták a városnak a „Giavarino“ melléknevet is.
1594-ben az újjáépült Győrt aztán mégis bevették a törökök – 1598-ban sikerült a Bécs védelme szempontjából nagyon fontos határvár visszafoglalása.
A következő évtizedekben, századokban Győr rohamos fejlődésen ment át, 1743-ban Mária Terézia Győrt szabad királyi városi rangra emelte. Számos szerzetesrend telepedett meg a városban, iskolák, templomok, kórházak és kolostorok létesültek. A napóleoni háborúk idején Győr a franciák kezébe került. A háborút követően a város tanácsa úgy határozott, hogy a régi erődítményekre már nincs szükség, így 1820. után megkezdődött a várfalak lebontása.
Ezzel nagy, összefüggő szabad területek jöttek létre, melyeken a város terjeszkedhetett; új utak és városnegyedek jöttek létre. A 19. század a város kereskedelme felvirágzásának ideje, mely nemcsak a városnak, hanem lakosainak is jelentős hasznot hozott. 1846-ban Győr az ország legtehetősebb városainak egyike volt. 1861. után a városatyák okos ipartelepítéssel kompenzálták a kereskedelemből kieső bevételeket. Az 1. világháborút követő években csak néhány, de annál jelentősebb épület jött létre. A város így a 2. világháború kezdetéig megőrizte a századfordulón kialakult városképét, de az újabb világháború szörnyű pusztításokat vitt végbe a városban.
Ennél is nagyobb változásokat okozott a belváros szerkezetén az 1960-as évek „városfejlesztési politikája.“ Csupán az 1970-es évek elején indult el, megfelelő szakértelemmel párosulva, Győr történelmi belvárosának rekonstrukciója – ennek eredménye volt az 1989-ben megérdemelten odaítélt műemlékvédelmi kitüntetés, az Europa Nostra-díj.
Győr napjainkban Magyarország műemlékekben harmadik leggazdagabb városa.